..tekintetünk hosszasan méregette egymást..
- piros..
- sárga..
- de legalább gyárilag jó a festése..
- kössz.
- Mi ez a sok ragasztó meg kábel?!
- ..hogy működik a lámpám?!
- Egyáltalán össze lehet hajtogatni?
- Minek nézel?! Persze, hogy össze lehet!
Zsírral, vajjal, mézzel, olajjal, küzdve, döcögősen, hóban harccal... sikerült!
- no a küllők rendben, de.. puklis az első..
- 14 év után?! Ne viccelj már! Neked nincsenek ráncaid?!
- szorul a nyeregcső..
- pont jó!
- kormány ferde..
- ..nincs kezed?! Állítsd be!
- najó, menjünk vele egy kört.
- Na vééégre!!
A járda adta lehetőségeken bóklászva is jól hallhatóak voltak a kopásra ítélt zörejek gazdái, úgy mint villa VS sárvédő, csomagtartó VS csomagtartó és ..és volt még ott valami, ami rejtélyéből fakadóan máig nem orvosolt.. - néhány csavarhúzás, beállítás és kézrázás után elindultunk életünk innentől közös útján.
Csak úgy röpültünk, süvítettünk.. és zörögtünk.. így a macskaköves szakasz után már "kiéhezve" téptem fel a sarkon beszerzett (természetesen piros) szigszalagot, hogy ellássam piros Csillagom rögzítetlen nyavajáit!
A "kerékpáravatót" összekötöttük egy régi "parkmeglátogatási-tartozással" (melynek létszámát a jövőben még reméljük bővítjük.. : ) ..és már éreztük a lábunk alatt forrósodó macskakövet, a zöld lombok zsivaját, a Balaton illatát és a kezünkre csöppenő madártejes fagyi ízét..
Azt hiszem, innentől egy nyelvet beszéltünk..